+ A | - a | Visszaállít
2014. nov.
18
  Mert "ez csak egy kutya"...
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: fulldragon
szerző: Tímea Dér

Ma voltunk egy jó nagyot sétálni, kihasználtuk amíg még ilyen kellemes az idő. Be kellett ugranom egy kisboltba, de nem volt gond mert kint megfogták addig nekem. Ő képes erre a 3 percre is kétségbeesni, és amikor visszamegyek akkor úgy fogad mintha hetek óta nem találkoztunk volna.
Szóval mikor kiértem akkor megölelgettem, nyomtam egy puszit a fejére és mondtam neki hogy semmi baj csillagom már itt is vagyok. Mire hallottam hogy egy tőlünk nem messze álló nő flegmán megjegyzi: Jézusisten, ez csak egy kutya.. de szánalmas...
Nem mondtam semmit mert nem lett volna értelme. De azért hazafele végig az "ez csak egy kutya" mondatán agyaltam.


Igen, tényleg csak egy kutya. Nem tud beszélni, nem mehetünk együtt moziba vagy vásárolni, nem tud tanácsot adni, baromi sokba kerül, előfordul hogy bekakil vagy bepisil, esetleg más kárt csinál. Megköveteli a sétáit,így akkor is mennünk kell amikor én a hátam közepére sem kívánom.

Ráadásul baromi akaratos, ami már a fajtáját tekintve sem meglepő. Ha meglát egy macskát az úton, akkor képes leszakítani a fél karomat, és reggelente úgy kelek fel miatta mint egy nyomorék mert hiába van nagy ágyam ő nyilván a nyakamban alszik. Csak egy kutya, ráadásul nem minta kutya, kicsit sem.

De ez a kutya az aki amikor hazaérek olyan boldogan üdvözöl hogy percekig képtelen vagyok levenni a kabátom vagy a cipőm, mert biztos hogy nem engedi.

Ez a kutya az akinek a szuszogása az utolsó amit hallok elalvás előtt, és ugyanez a hang az első ébredés után.Ez a kutya az aki megtanított arra, hogyha ideges vagyok vagy feszült akkor nincs is jobb mint egy pár órás séta a mezőn vagy az erdőben ahol kitisztul a fejem, együtt vele.

Ez a kutya az akivel időnként hosszú órákat töltünk elnyúlva a kanapén, amikor én vagy egy könyvbe mélyedek bele vagy félálomban csak bámulok ki a fejemből, ő pedig rárakja a kis fejét a lábamra és tulajdonképpen ezek azok a pillanatok amikor érzem hogy minden teljes. Nem kell ennél több.

Ez a kutya az, aki nem neheztel érte ha ideges vagyok, elfogok késni és esetleg hangosabban vagy csúnyábban szólók rá mint kéne. Ellenben ő az első aki lenyalogatja a könnyeimet, amikor már nagyon elegem van.
Ez a kutya az, aki mellett naponta eszembe jut hogy mennyire szerencsés vagyok. Mert ő van nekem, És mert rengeteg dologra tanított meg, amik nélkül most nem az lennék aki vagyok.

Persze, volt életem előtte is. Csak éppen vele együtt minden sokkal jobb, színesebb, több és teljesebb lett. Szóval innen üzenem a kedves hölgynek hogy igen, ez valóban csak egy kutya. Neki. Nekem a társam, a legjobb barátom, és az életem egy olyan része, ami nélkül már nem működnék úgy hogy kell.

forrás:/facebook/
Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz