szerző: Horváth Gabriella Tek Kineziológus

Már sokszor, részletesen írtam a megbocsátásról. De ahogy látom, soha nem elég. Ott tévedtek el a megbocsátással kapcsolatban, hogy azt hiszitek szívességet tesztek a másiknak, ha megteszitek. Elárulom nektek, hogy nem! Önmagatokat szeretitek, ha képesek vagytok erre.

Mert a bánat, a fájdalom benned van, és nem abban, aki megbántott. Aki ezt megtette, nem szeret úgy, ahogy te őt. Persze megbánhatja, és szomorkodhat veled. De az ami veled történt, az neked fáj. Az benned mar, épp ezért csak úgy tudod kitenni magadból, ha magaddal foglalkozol.

Ha látványosan a másiknak akarsz megbocsátani, akkor színházat játszol. El akarod játszani, hogy milyen könyörületes vagy, és ezzel ismét érzéseket akarsz kicsikarni a másikból.

Ha viszont csendben teszed, akkor magaddal foglalkozol, önmagad oldod fel a bánat alól azzal, hogy a szeretett személyt visszahelyezed a szívedben oda, ahonnan kiesett a cselekedetével.

Sokan ilyenkor tiltakoznak, hogy : "oké, oké, megbocsátok, de engem többet ő nem érdekel". Ez esetben te nem bocsátottál meg. Akkor bocsátottál meg teljesen, ha ugyanolyan bizalommal és szeretettel tudsz a másik felé fordulni, ahogy azt előtte tetted. És ehhez nem kell köszönöm, nem kell egy mondat sem. Egyszerűen visszaállsz. Még akkor is, ha esetleg ő nem akarja, hogy már mellé állj. Elfogadod döntését, és szépen csendben, szereted őt tovább.

forrás:/lelekhang/