szerző: nordi

Végre egy könnyű túrának látszó bicajozás az Aranyosmeggyes várához a Szatmárnémeti Természetjárók szervezésében, ami nem is lett olyan egyszerű, de végül is mindenki megérkezett, hősiesen elfoglaltuk a várat, megtaláltuk a kompot és estére mindenki szerencsésen hazaérkezett.

Én már szombaton lázasan készülődni kezdtem, hiszen az idén elég hosszúra nyúlt a téli hibernálásom. Előszőr is, kiástam fészerből az ősszel leamortizált bringámat (“tavasszal úgy is veszek újat”, gondoltam akkor) a patkányok legnagyobb megrökönyödésére, mert ők már hónapok óta birtokolták a járgányt. Miután felócsúdtak első meglepetésükből rögtön ombudsmanért virnyákoltak, de én néhány jól irányzott rugással ura lettem a helyzetnek...és a bicajomnak is.


A nap nagyrésze a bicikli üzemképessé tételével telt el (ami csak részben volt megoldható idő és alkatrészhiány miatt) , de végül is müködött..

Ezekután összekaptam magam , összeállitottam a szokásos túlélő csomagom: egy kis házipálesz, szalonna, hagyma, na meg egy tekercs szigetelőszalag… Vasárnap reggel aztán én is ott voltam az indulásnál. Több mint húszan indultuk és közös megegyezés alapján az útvonalat is módósitottuk. Az eredeti terv szerint az aszfalton mentünk volna végig az aranyosmeggyesi várhoz, de végül a töltés melletti földúton kerekeztük Szatmárudvari felé, majd az aszfalton Aranyosmeggyesig, ahol birtokba vettük a várat.



Bár az út kissé viszontagságosra sikeredett, mert három tagunk is defektet kapott, ilyenkor mindig reszkettem, hogy esetleg én lehetek a következő áldozat, mert a járgányom műszaki állapota messze alulmaradt a defektet szenvedett gépekétől, de szerencsére probléma nélkül megúsztam.
Több mint három óra kerekezés után megérkeztünk a várhoz, ahol az út viszotagságait feledve mindenki őrűlt fényképezésbe kezdett. Hát fényképezni valóban nem volt hiány. Az eredményről meggyőződhettek a Szatmári Természetjárók facebookos oldalán.



Aranyosmeggyes váránál néhány további kirándulótárs is csatlakozott a csapathoz, akik autóval érkeztek: nem volt kedvük tekerni, de szivesen velünk tartottak a vár elfoglalásánál és a tóparti szalonnasütést sem hagyták ki .
Aztán következett a lényeg.A vártól egy kilométernyire volt egy tó ahol letáboroztunk és megkezdődőtt a sütés-főzés, igazi piknik hangulat alakult ki és mindenki nagyon happy volt.



Javaslatomat, hogy Patóházánál komppal keljünk át a Szamoson a szervezőnk Vadady Gyula elfogadta és a komphoz vezetó utat is megtaláltuk. Együtt volt a komp és a kompos is. Az átkelés külön élmény volt mindenkinek mert a társaságból rajtam kivül még senki nem járt ezen az utszakaszon. A kompon olyan fényképezési láz tört ki a csapaton, hogy bármelyik japán turistacsoportnak is a becsületére vált volna.



Az átkelés után még meglátogattuk a krassói református templomot és a Bem emlékművet, majd egy rövid pihenő után baj nélkül lenyomtuk a hátralévő 15 kilométert is.

Az eredetileg 42 kilométeresnek tervezett túra végül körülbelül 60 kilométeresre sikeredett, és úgy a kisebb gyerekek, mint az idősebbek és fiatalabbak egyaránt sikeresen letekerték.
További kedvcsináló képek a következő kirándulásokhoz és a biciklitúrákhoz a Szatmárnémeti Természetjárók facebook csoportjában találhatók, amelyhez bármely természetbarát túrázni vágyó érdeklődő csalatkozását szeretettel várjuk!

(paramoral)