+ A | - a | Visszaállít
2014. febr.
14
  A Galileo működik, méghozzá jól
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: fulldragon
szerző: Frey Sándor

Az európai navigációs műholdrendszer kipróbálása az első négy működő műhold segítségével eddig kitűnően sikerült. Mondhatjuk, hogy mostanra a Galileo négy IOV (In-orbit Validation) műholdja révén Európa egy saját, jól működő rendszernek legalább a „magjával” rendelkezik. A holdak 2011-ben és 2012-ben álltak pályára párosával, a továbbiak indítása pedig a remények szerint ebben az évben beindul. Ha minden jól megy,

2014-ben akár hat új űreszköz is startolhat Kourouból, a Szojuz rakéták háromszori indításával. Így feltehetően 2015 elejére már a most működőkkel együtt összesen tíz Galileo műhold áll majd rendelkezésre közepes magasságú Föld körüli pályákon, s a rendszer megkezdheti egyelőre még korlátozott szolgáltatásait. A Galileo a világ első polgári irányítás alatt levő navigációs műholdrendszere. A hasonló feladatra készült amerikai GPS, orosz GLONASSZ és kínai Beidou rendszerek mind az adott ország hadseregének fennhatósága alá tartoznak.

A helymeghatározáshoz a megfelelő vevőberendezés számára legalább négy műhold adatainak vételére van szükség.

Épp ezt a minimumot nyújtja a négy IOV hold. Először tavaly márciusban sikerült kizárólag rájuk támaszkodva helymeghatározást végezni. Ez kis eredménynek tűnhet, hiszen az igen elterjedt GPS rendszer felhasználói nap mint nap, percről percre megcsinálják ugyanezt. A kiépülőben levő új európai műholdrendszer számára azonban ez óriási lépés. Azt jelenti, hogy a működés alapját jelentő összetett infrastruktúra – a műholdakon kívül a földi irányítóközpontok, a telemetriai és követőállomások hálózata –, jól végzi a feladatait.

Tavaly óta további terepi méréseket is végeztek, az Európai Űrügynökség (ESA) tesztautója például egy mozgó vevővel több ezer km-t járt be Európában. A Galileo jeleire támaszkodó helymeghatározást sikeresen próbálták ki repülőgépek és hajók fedélzetén is. A két rádiófrekvencián érkező jeleket dekódolni képes vevőkkel átlagosan 8 m-es vízszintes és 9 m-es függőleges irányú helymeghatározási pontosságot tudtak elérni, az idő 95%-ában – pedig még csak négy használható műholdról volt szó. Minden remény megvan tehát arra, hogy az újabb műholdak felbocsátásával, a lefedettség javulásával egy kitűnően és pontosan működő helymeghatározó rendszert kapunk. Az ESA és az Európai Unió közös projektje a mostani várakozások szerint 2019-re érheti el a szintet, amikor globális földrajzi lefedettséget nyújt. A kész Galileo rendszer 27 működő és 3 tartalék műholdat jelent majd - most már „csak” a megépítésük és pályára állításuk van hátra.



A Galileo eddigi sikeres tesztjeiről, az IOV fázisról és a közeljövőről. (Film: ESA)

A Galileo a nemzetközi KOSZPASZ-SARSAT műholdas keresési és mentési rendszerhez is csatlakozik. A elmúlt időszak próbái alatt, a szimulált vészjeladások révén azt tapasztalták, hogy az esetek 95%-ában 5 km-es, 77%-ában akár 2 km-es pontossággal is lokalizálni tudták, hogy a mentőcsapatokat hova kellett volna küldeni. Minden jelzés másfél percen belül eljutott a központba, holott az előzetesen meghatározott követelmény legfeljebb 10 perces késés volt.

forrás:/urvilag/
Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz